Webképregény blog

A webképregény kialakulásának és megjelenésének történetéről tényleg csak röviden szólnék pár szót, hiszen az egész jelenség Amerikából indult el, a blogom profilja pedig a magyar webképregények, de ennyi kitekintést azt hiszem megengedhetünk magunknak.

Az első online képregény a "Witches and Stitches", az azóta díjnyertes grafikussá vált Eric 'Monster' Millikin műve volt.
Millikin 1985-ben csak az ötödik osztályba járt, amikor az Óz a nagy varázsló alapján készített egy kis képregényt, amit fel is tett a CompuServe rendszerre.
Tehát az egészet egy ötödikes kiskölyök indította el. Nem semmi, ugye?

Az igazi "nagy bumm" azonban a kilencvenes évek második felében volt, amikor szinte havonta jelentek meg új webképregények. Most címeket nem sorolnék fel, a rövid összefoglaló így is kezd hosszúra nyúlni.
2000-ben alakult meg a Keenspot, ami egy csokorba szedve kínálta a hozzá beregisztrált képregényeket az olvasóknak. Ezt a "Big Panda" nevű gyűjtőoldal előzte meg, ami azonban egyszerűen összeomlott. (Ennek okait nem igazán találtam.)
A Kennspot amellett, hogy hostolta, elég erősen támogatta is a nála lévő képregényeket. Olyan ismertséget szerzett nekik, hogy egy idő után sok alkotó teljes állásban tudott a képregényeivel foglalkozni. A Keenspot csak az online publikálás és terjesztés jogait kérte, minden mást meghagyott az alkotóknak, akik így nyugodtan készíthettek mondjuk ajándéktárgyakat a képregényük szereplőivel, amit aztán szabadon árusíthattak, és a befolyt összegből semmiféle sápot nem kellett leadniuk. És még így is megérte! Elsősorban természetesen az oldalakra kirakott reklámok bevételekből csordogált valami, de ez, azt hiszem, csak egy szükséges rossz, amitől ez esetben eltekinthetünk.
A webképregényeknek tárhelyet biztosítani 2005-re lett nagy üzlet. Olyan oldalak jöttek létre, mint a Comic Genesis, a Drunk Duck, valamint a Webcomics Nation.

Manapság a webképregényes ágazat virágzik. Egyre több és több webképregény jelenik meg, és örömmel jelenthetem, hogy ez a hullám kis hazánkat is elérte.
(Szeretném azt gondolni, hogy valami kis részem nekem is volt ebben. Ha másban nem is, hát a fordításokban.)
Mindenesetre örömmel látom, hogy itthon is akadnak új webképregények, és remélem, a jövőben nálunk is fellendülhet, mint annak idején amerikában.
De ez még a jövő zenéje.

Na akkor a webcomic...

Az általános vélekedés szerint a webképregény, netképregény vagy internetes képregény olyan képregényt takar, amelyet egy online felületen publikálnak.
(Hogy ez miféle felület, az teljes egészében a képregény alkotójától függ. Választhat sima weboldalt, blogot, tumblr-t, akármit.
Én személy szerint a blogos megoldást kedvelem az egyszerűsége miatt, de a több százezres olvasótáborral rendelkező külföldi webképregények nyilván a weboldal mellett döntenek, amibe számtalan egyéb funkciót bele lehet építeni.)

Bár sok webképregény kizárólag a saját online felületén publikálnak, sokat közülük megjelentetnek különböző újságokban, kiadványokban, vagy önköltségen kiadott kötetekben, hogy a rajongók kézbe is vehessék azt, amit korábban csak a monitor mögött ülve élvezhettek.

Azonban!
Attól, hogy valami a neten van és képregény, még nem lesz webképregény. Szerintem kell teljesülnie két másik feltételnek is.

Az első a (ha nem is folyamatos, de) bizonyos időközönkénti frissülés.
Így az én értelmezésemből kikerülnek azok a képregényes gyűjtőoldalak, ahová egyszerre feltesznek egész amatőr képregényeket, de valójában kizárólag csak arra jók, hogy ingyen publikációs lehetőséget nyújtsanak, pedig ők nem is akarnak webképregényt csinálni, csak nincs más lehetőségük. Inkább újságban jelennének meg, és ha valaki felajánlaná nekik ezt a publikációt, akkor nagy ívben tennének a netes közönségre. 
A második az interaktivitás.
Egy webképregény abban is különbözik nyomtatott másaitól, hogy azonnal véleményezhető, kommentelhető, az alkotó/rajzoló elküldhető a jó édes anyjába, vagy éppen dicsérhető, de akárhogy is: Közelebb van az alkotó és az olvasó egymáshoz, mint egy nyomtatott képregény esetében. Az olvasóknak pedig akár valamiféle ráhatásuk is lehet a történet alakulására.

Enélkül a két feltétel nélkül az én definícióm szerint nem létezhet webképregény.

Na hát akkor miről is lesz szó ebben a blogban? Mi is az a webképregény?
A válasz egyrészt kézenfekvő, ugyanakkor talán van egy mélyebb értelme is annál, mint hogy "mindenféle hülyegyerek válogatás nélkül feldobálja a f@szságait a Zinternetre".
Előre szólok, hogy az én tudásom is erősen hiányos. Amit én itt leírok, az nem szentírás. Mivel nem találtam (szerintem nem is nagyon van... ) olyan magyar referenciaanyagot, ami bővebben tárgyalná a webképregényeket, így csak az olyan online közösségi forrásokra támaszkodhatok, mint a Wikipédia, a különböző fórumok és blogok, valamint természetesen a saját tapasztalataimból meríthetek.

Illetve hazudok: Létezik egy anyag, ami kimondottan a webcomicokkal foglalkozik, és 2007-ben a Médiakutatón jelent meg. Ez pedig Fehér Katalin: A webcomic, avagy az online képregény című tanulmánya.
Akit érdekel a téma, nyugodtan olvassa el, egy jól összerakott kis anyagról van szó, megtűzdelve Bayer Antal idézetekkel, hivatkozásokkal, lábjegyzetekkel, meg mindennel, ami kell. Azonban nekem a megközelítése egy kissé tudományos és kívülálló.

Én egy sokkal emberközelibb képet szeretnék adni erről az egészről, nyakig beleásva magam a közepébe, ötvözve a fanatikus rajongó és az objektív megfigyelő szemléletmódját.
DE!
Átfogó képet még tőlem se várjatok!
2007 januárjában Joey Manley a Comic Space blog egy bejegyzésében úgy 36.000-re becsülte a létező webképregények számát.
Szerintem még ennél is több van, de ember legyen a talpán, aki mindet összebogarássza.

Kis hazánkban persze közel nincs ennyi, ugyanakkor bőven elképzelhető, hogy vannak olyanok, amik elkerülték a figyelmem. Így nyugodtan írjatok nekem akár kommentben, akár e-mailben kiegészítéseket az adott témához.

Köszönöm, hogy ezt végigolvastátok, és akkor vágjunk is bele!

Lehet, csak én voltam figyelmetlen. Az is lehet, hogy nem olyan jó barátom a Gugel, mint én azt hittem. (Ó dehogynem...) De az is lehet, hogy valóban nincs még olyan oldal, ami kizárólag a magyar webképregényekkel foglalkozna.

Akkor én ezt a hiányt most pótolom, és elindítom a magyar webképregényes blogot, ahol a magyar, illetve magyarra fordított webképregényekről, illetve ezek helyzetéről jegyzem le a gondolataimat.

Nem vagyok szakértő, nincsenek hivatalos papírjaim, amik engem "megmondóemberré" tehetnének. Csak egy lelkes amatőr vagyok, azt viszont nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a magyar webképregényes körökben a leglelkesebb amatőr.
Sokan talán már ismerhetnek engem, mint a Sziluett, az Almacomix, vagy a MUGEN - A kalandorok céhe képregények alkotóját. Emellett én fordítom/fordítottam az alábbi webképregényeket:
Rémes Cukiságok
Máguscicák
Pajszer Benson
Bill Legendája
Egyetemista Lakótársak a Pokolból
Így öltem meg a Mestered
Szubnormalitás
Ezekből talán látszik, mennyit foglalkoztam már eddig is a webképregényekkel. És talán nincs teljes rálátásom a magyar képregényes állapotokra, ugyanakkor az elmúlt négy év alatt egy kicsit talán jobban képbe kerültem, hogy mi is az a "webcomic", és milyen helyzetben van jelenleg.

Elárulhatom: Nem túl jóban.

Kezdjük ott, hogy igen kevés magyar webképregény van jelenleg az interneten, és még ennél is kevesebb a valóban igényes/szórakoztató munka.
Az ismertségük sem valami fényes. Kivételt képez a Fekete Macska, a Napirajz, illetve a Sanyi a bagoly, amelyekről talán többen hallhattak.
A többi azonban még ezekhez viszonyítva is igen gyér olvasótáborral rendelkezik.

Rengeteg gondolat kavarog a fejemben, de nem akarok mindent idezúdítani a bevezetőbe.
A későbbiekben úgyis mindenre sor kerül.

Egyvalamit azonban mindenképp tisztáznom kell, mielőtt belevágnék.
Gyakran fogok kritikákat és véleményeket megfogalmazni mások alkotásaival kapcsolatban. A legtöbb kritikus jó helyzetben van, hisz' tudjuk a sztereotípiát: az megy el mások műveit kritizálni, aki maga nem tud alkotni. Nekem azonban vannak saját képregényeim, így jogosan merülhet fel a kérdés, hogy milyen jogon "osztom az észt" más munkájáról, mikor magam is ezen a területen tevékenykedem? Talán olyan magas lovon érzem magam, annyira királynak tartom a saját munkáimat, hogy én már megengedhetem magamnak?

Nem. Tudom, hogy nem én alkotom a világ legjobb képregényét. Szoktam is pironkodni, hogy én még csak rajzolni sem tudok. Ennek ellenére viszont legalább egy rétegnek bejön, amit csinálok.
Ha eljön az a pont (egyszer úgy is el fog jönni) amikor keményebb hangot kell megütnöm valami miatt, akkor az nem azért lesz, mert magamhoz viszonyítanék. Megpróbálok olyan objektív maradni, amennyire lehetséges, és olvasói, nem pedig alkotói szemszögből nézni mások munkáit.

Remélem sokan fogjátok követni írásaimat, és talán sikerül egy kissé nagyobb körrel megismertetni a webképregényeket, és azok mibenlétét.